Számomra nem Jézus csodás tettei a csodák, nem azokon csodálkozom, hanem a Jézus-csoda ejt szüntelen ámulatba: az, hogy tetszett Istennek, az Abbának a Lényét beletenni Jézusba. Ez egyre megrendítőbb nekem, minél idősebb leszek, annál inkább belerendül a szívem. Aki csak Jézus csodáit csodálja, az csodálkozó, kételkedve ámuldozó ember lesz - de aki a Jézus-csodába csodálkozik bele, annak másodrendűek a Jézus-csodák; az egyszerűen tudja, hogy a Jézus-csodának nem is lehetnek más eredményei, mint csodás tettek.
A Jézus-csodába belecsodálkozva, egyszerűen térdre kényszerítve kötelezőnek érezzük, hogy csodatevő követői legyünk Jézus Krisztusnak! A rendetlenségből próbáljunk meg Isten Szentlelke segítségével valahogy, valahogyan rendet csinálni az életünkben, magunkban, a nagy családunkban a gyülekezetünkben, népünkben, a világon...