Másfél évszázados a református lelkészképzés Pesten
Majd hatvan évvel az első javaslat megfogalmazódása után, 1855. június 29-én adta meg gróf Leopold von Thun bécsi kultuszminiszter az engedélyt "a dunamelléki helvét hitvallású superintendentiának egy theologiai intézet felállítására". Ennek az engedélynek a birtokában 1855. október 10-én a (mai nevén) Kálvin téri református templomban Báthory Gábor "helyettes superintendens" az egyházkerület képviseletében ünnepélyesen megnyitotta a pesti protestáns teológiai tanintézetet, amely fennállása első évtizedében, 1855 és 1865 között a Bányai Evangélikus Egyházkerület részére is képzett lelkészeket. Sőt, egyes esetekben később is látogatták azt evangélikus teológiai hallgatók. 1865-ben azonban a Bányai Evangélikus Egyházkerület kivált a közös protestáns lelkészképző intézetből, amely ettől kezdődően "kizárólag" református intézményként működött a Dunamelléki Református Egyházkerület irányításával, amíg aztán, közel egy évszázad múltán, 1951-1952-ben át nem került a Magyarországi Református Egyház Zsinata irányítása alá.
Az 1796-os és az azt követő előzményeknek, a megalapításhoz vezető út küzdelmeinek összefoglalását, amint az első száz esztendő történetét, beleértve az egyes tanszékek működését is, az 1955-ben közreadott centenáriumi kötet tartalmazza. Mindezeket az írásokat most ebben az újonnan összeállított ünnepi kötetben javított, korszerűsített formában ismételten közreadjuk. Az utóbbi félévszázad történetét azonban e "bevezetésben" csupán igen röviden, vázlatosan érintjük, mivel azt egy frissen elkészült tanulmány keretében a kötet megfelelő helyén ismertetjük részletesebben. E „második jubileumi kötetünkben" az egyes tanszékek történetei is ismét helyet kapnak, vagy kiegészített formában, vagy újraírva, az újabban keletkezettek esetében pedig a megalapításuktól napjainkig tartó időszak tevékenységére való kitekintéssel.