Dr. Tatai István igehirdetései, írásai a nagypéntek és a húsvét köreitől a pünkösd és az örök szövetség távlatán keresztül vezetnek a Lélek ajándékai és gyümölcse felé, hogy legyen nekünk is személyes húsvétunk és pünkösdünk, közös megtapasztalásunk arról, hogy Jézus él. Bennünk és közöttünk, a Lélek által, egy Lélek által él.
Az evangélium olyan étel, amit csak forrón lehet tálalni – mondja Spurgeon. Hevül is az emmausi tanítványok szíve, amikor a feltámadott Jézus beszél hozzájuk, mikor a házukba befogadják. S a befogadásnak az a következménye, hogy a megnyílt értelem és a lángra gyúlt szív után a szem is látni kezd. Felismerik az Urat, ahogy megtöri előttük a kenyeret. És még nincs vége: Indulniuk kell! Az örömhírt nem tarthatják magukban: Az Úr bizony feltámadt!
Ahogy az emmausi tanítványoknak, úgy minden megtérőnek van egy személyes húsvétja. Akkor is, ha már a feltámadott Úrral ilyen formában nem találkozhat. A Lélek, Isten Szentlelke azonban velünk van, és „jelenléte felismerhető egy személy és közösség életében. Jézus öröme költözik a szívünkbe. Vágyakozunk a testvérek közösségére, és az örök életre mentő szeretet kezd szorongatóan hatni bennünk.”
A szerző így vall a könyvéről: „Egy kicsit igehirdető és tanító szolgálatom összefoglalása is ez a könyvecske, hiszen szó van benne többek között a keresztségről, Izraelről, a karizmákról és az Egyház Lélek általi megújulásáról is.”