Előszó
Egyszer egy rákos beteget akartam vigasztalni a betegágyán. Kezemre tette a kezét, rám mosolygott, pedig igen nagy fájdalmai voltak, és azt mondta: – Ne szóljon semmit, csak imádkozzék velem! Nem félek a haláltól, mert én már évek óta élek. Azóta, amióta tudom, hogy Jézus él! Azóta élek én is. És tudom, hogy túlélem a halálom!
Attól az ágytól eljövet éltem át és értettem meg igazán ezt a páli igét: „Halál, hol a te fullánkod?” Halál van, de fullánkja nincs többé, mert ha Ő él, akkor mi is élünk! Ezt mondta, ezt ígérte, és ezt cselekszi is velünk!