Győry Vilmos evangélikus lelkész, teológus, író, műfordító (többek között Shakespeare, Moliere és Cervantes munkáit forította magyarra). Kiváló igehirdető volt, prédikációit halála után szerkesztették három kötetbe.
Részlet az előszóból:
Győry Vilmos egyház-irodalmi munkásságának csak egy részét veszi itt az olvasó, mert valamint egész tevékenységének főjellemvonását a sokoldalúság képezi és működésének minden körében nemcsak nagybecsű de számos munkákat alkotott: úgy ezen térre eső munkássága sem szorítkozott csupán egyházi beszédeire hanem sok műve van, melyet az egyház érdekében és vallásos ihlet sugallatából irt. Igy eltekintve egyház-irói tevékenységének kezdő korából származó költeményes és a hittérítés történetéből merített elbeszëlő műveitől, melyek még a hatvanas évek elején a "Lelki és Házi Kincstár" ban jelentek meg, ott találjuk mint önállóan kiadott munkát az 1866-ban megjelent "Emlékkönyv a confirmatióhoz készülő protestáns hajadonok számára" czimü művet, valamint a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapba 1871-ben irt "Chrysostomus" -ról szóló tanulmányt; 1873-ból "Egy apostol an ujabb korban" czim alatt külön kiadott elbeszélést; 1877-ből a Protestáns Theologiai Könyvtár 9. kötetében közölt Sackács Joasef életrajzát"; majd Saphir Adolf "Krisztus és az Irás" czimü művének átültetését; az , Uj Testamentum" forditását és Luther "Kis Káté"-jának szerkesztését, mely utolsó munkája volt, s csak néhány héttel a szerző halála előtt jelent meg.