„Éreztem, hogy megbillen alattam a szék, és egyensúlyomat vesztve hátrazuhanok. Minden illemet nélkülöző testhelyzetben értem földet: hanyatt fekve, kezemmel fogódzó után kapkodva a levegőben, hosszú szoknyám a nyakamban. Erősen beütöttem a fejemet, egy pillanatra még a lélegzetem is elakadt. Az ütéstől kábultan, homályosan láttam, amint vendégeim felszöknek, és aggódó tekintettel figyelik, nem esett-e nagyobb bajom. Miközben teljes megalázottságban a padlón feküdtem, csak egy dologra tudtam vigaszképpen gondolni: de jó, hogy anyám ezt nem látja!”
Denise George, önéletrajzi ihletésű regényében rendkívüli író tehetséggel tárja elénk az öreg, alkoholista hajléktalannal való találkozásának történetét. A hagyományos keresztény értékeket valló, jól szituált polgári családban felnőtt főhősnőre drámai erővel hat az a mérhetetlen nyomor, szenvedés és erőszak, amellyel fiatal lelkészfeleségként, új lakhelyén kell szembesülnie. A Johnny Cornflakesszel való találkozás pedig a szó szoros és átvitt értelmében is fenekest l forgatja fel korábbi életét. Válasza mindezekre a félelem, a gyűlölet és az egyre erősebb menekülési kényszer. Van-e még esélye ezek után a felebaráti szeretetnek? Jöhet-e olyan fordulat, amelynek átalakító ereje erősebb mindezeknél?