Előszó
Ha követjük Őt, ha csak egy kicsit is komolyan vesszük Jézus Lényét, (igéjét és életét) – nem mondhatjuk senkiről, hogy elveszett ember. Legfeljebb csak azt, hogy nincs a helyén. Mint ahogy az elveszett bárány is megvolt, csak nem a helyén. Az elgurult drachma és az elkódorgott fiú is megvoltak, csak nem a helyükön. És Léviről is kiderült, hogy nem a vámszedőasztal a helye. Tehát nincs elveszett ember – ha mi meg merjük látni őt Jézus szemével ott, ahogy van és ahol nem kellene lennie. És meg is megjük szólítani!
Ennek a tételnek van egy második pontja is: senki sem mondhatja magáról, hogy elveszett ember. Mert Jézus pontosan azért jött, hogy megkeresse azt, ami már elveszett, és ma is együtt akar lenni a vámszedőkkel és a bűnösökkel, mert az Ő lénye tisztasága olyan erős, hogy közelében csak megtisztulni lehet.
A bűnös és Jézus Krisztus összetartoznak.