E könyv egy közösséget mutat be: a húszéves fennállását 2007-ben ünnpeplő KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthont. Nem az intézmény múltját beszéli el, hanem inkább a jelenét. Húsz ember szólal meg benne, hogy saját szavaival megossza élettörténetét - ők azok, akikkel volt vagy jelenlegi lakóként, illetve munkatársként találkozhattunk az Otthonban, és az Otthon számára elő- és utógondozást végző Válaszút Missziónál az anyaggyűjtés idején. A folyamatosan változó összetételű közösségnek most egy véletlenszerűen kiválasztott pillantatát ismerhetjük meg, ám az egymásba fonódó élettörténetekből képet kaphatunk a Ráckeresztúron zajló munka egyik legfontosabb alapértékéről: arról, hogy mit jelent az, amikor a közösség valóban gyógyító, tehát terápiás.