Az a kötet, amelyet a Tisztelt Olvasó a kezében tart, a balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferenciatelep Református Értelmiségi Konferenciáin hangzott el az utóbbi tíz évben. E kötet arról tanúskodik, hogy ezeken a konferenciákon azoknak az utaknak az elszánt, magas színvonalú és aktuális keresése folyt, melyeken a magyar református értelmiségnek keresnie, választania és járnia kell és lehet. Ez a keresés mindig a múlt és a jelen értelmezése, elemzése, valamint a jövő kutatásának aspektusában történt, abban az értelemben, ahogyan önmagunkat háromdimenziósán meghatároztuk: Isten - Egyház - Haza vonatkozásában. Ezt végiggondolva nem tudtunk - de nem is akartunk - elszakadni azoktól az előzményektől, melyeket az SDG Szövetség a balatonszárszói telepünkön is képviselt. Ezért nem kerülhető el a visszatekintés az SDG Szövetség történetére. Egy esztendővel Trianon után, amikor még nagyon sokkoló a történelmi Magyarország széthullása s a nagy amputálás következtében a kétmillióra tehető magyar református más országokban kénytelen élni; amikor sok belső baj, teológiai racionalizmus és liberalizmus, sok egyéb reménytelenség feszíti és enerválja a magyar református egyházat, felüdítő és reményt keltő az a szellemi hatás, amely az ún. történelmi kálvinizmuson, legmarkánsabban Sebestyén Jenő budapesti teológiai professzoron keresztül éri a református közösséget. Néhány református teológus a balatonkiliti országos teológus konferencián Töltéssy Zoltán vezetésével, a Bibliából táplálkozó perspektívaként felismeri, hogy a magyar református egyház jövője és benne az ő szolgálatuk szempontjából az a döntő, hogy csak belső megújulással, a Biblia Krisztusával összeköttetésben végezhető az igehirdetési és mindenféle más egyházi tevékenység. Ezért alakítják meg a Soli Deo Gloria Szövetséget. Az elnevezés - Egyedül Istené a dicsőség - Kálvin Jánost idézi, de a jelmondat is (egy bibliai vers az Újszövetségből: 2 Timóteus 2,3): „Te azért a munka terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze"; mint ahogyan Kálvin tanításának hatását mutatja az égő szívet tartó kéz emblémája: Istennek dicsőséget adva, felelősen élni, tenni, szolgálni másokért. 1925-ben eldől: a Szövetség ne csak a teológusok, hanem az egész magyar református diákság szervezete legyen. Az alapszabály szerint a mozgalom immár „A Magyar Református Diákok Soli Deo Szövetsége" címet viseli. Fő célja: a „Református keresztyénség világnézeti és erkölcsi területen való propagálása. Ezt a munkát a szövetség úgy végezné, hogy mindazokat a főiskolákat, ahol református diák él, képviselői által meglátogatná és ezeket a diákokat a szövetségbe beszervezné". 1925-ben megindul a Sáfár Mozgalom is. A csatlakozók fizetésük 10%-át adják a Szövetségnek. Ebből építik ki a központot, segítik újságjukat és gyűjtenek a balatonszárszói konferenciatelepre. 1927-ben az addig különböző helyeken tartott konferenciák helyett megrendezik, majd állandósítják az évente ismétlődő Budapesti Virágvasárnapi Konferenciát, amely egészen 1950-ig a református ifjúság legnépesebb találkozója. Ugyancsak 1927-ben az SDG Szövetség megjelenteti Makkai Sándor: „A magyar fa sorsa" című könyvét, amely sokat segített abban, hogy Ady Endre személyéről, költészetéről és jelentőségéről végre reális kép alakulhasson ki.
(...)
A történelemformáló Isten megengedte, hogy a Magyarországi Református Egyház Balatonszárzói Soli Deo Gloria Konferenciatelep konferenciái az 1980-as évek elejétől kezdve Szárszó szellemében folytatódik, időszerű kérdéseink megoldásait keressük a hit, a haza és az egyház vonatkozásában. Egyedül Istené legyen érte a dicsőség!