Az emberi test minden egyes szerve a teremtő Isten bölcsességéről tesz bizonyságot. Olyan remekmű, amilyet emberi elme sohasem alkothatott volna. De talán a legcsodálatraméltóbb az idegrendszer. Ha ember mértéket alkalmazunk, legföljebb egy óriás méretű telefonhálózathoz hasonlíthatjuk. A központból, az agyból a sejtek millióinak mindegyikéből vezeték visz a test mozgásszerveihez és a bőrhöz. Minden egyes gondolat, amely az agyból kiindul, meghatározott ingert gyakorol az idegpályákra. Minden érzést, amely a bőrön keletkezik, az idegek a központhoz, az agyhoz vezetnek. e központi idegrendszer (agy és gerincvelő) mellett, amely az ember akarata és testi érzései alá van rendelve,a hátgerinc hosszában húzódik még egy önálló (vegetatív) idegrendszer. Ez a vegetatív idegrendszer akaratunktól függetlenül szabályozza a belső szervek, a véredények és a mirigyek működését. Mivel a két rendszer egymással összeköttetésben áll, az említett élettani működések a lelki megnyilvánulásoktól függnek. Valóban egyedülálló remekmű! Áhítatos csendben állunk meg e csodálatos alkotás előtt, melyet teljesen megérteni sohasem tudunk, és Dávid zsoltára csendül fel ajkunkon: »Dicsérlek, hogy olyan csodálatosan alkottál meg engem, hogy oly csodás vagy minden művedben, jól tudja ezt az én lelkem« (Zsolt 139,14).
Érthető, hogy egy ilyen bonyolult mű nagyon érzékeny minden hatásra. A túlzott testi és szellemi munka, az élvezeti cikkek, a kábítószerek erősen megviselik. De még a lelki izgalmak is megzavarják az idegek működése közötti összhangot. Ezt a körülményt nagyon jól ismeri az ember ősellensége is. Ezért idegrendszerünk a Sátán támadásának különösen ki van téve. Valósággal zongorázik az idegeken, és borzalmas hangzavart tud kelteni ezen a nagyon érzékeny hangszeren.