ELŐSZÓ
Itt Debreczenben, mint fogházi lelkész, mikor csak itthon vagyok, kivétel nélkül minden vasárnap és ünnepnapon hirdetem Istennek igéjét, tehát imádkozom is; ha vidékre megyek, a lelkész uraktól el szoktam kathedráikat kérni, hogy én tarthassam meg az istentiszteletet: igy el lehet gondolni, hogy csaknem negyedfél évtized jól felszaporodhatott fentjelzett alkalmakra való imádságaim száma Ezeket szedtem most össze, simitgat- tam meg, és sok újjal pótolva, imé, kiadom e terjedelmes kötetben Kevés hozzájok a mondanivalom Mindeník előimádság mellé odatettem az annak megfelelő utóimádságot is, a mível könyvem könnyebb kezelhetőségét mozdítottam elő. Vasárnap délutánra kevesebb számú imádságot írtam, mint délelőttre, abból az okból, mert lelkészeink egyik része vasárnap délután, egyházi törvényeink értelmében kátémagyarázatot, másik része pedig inkább bibliamagyarázatot tartván, ezekhez az ilyen könyvbe fölvehető, inkább általános hangú imádságok csak kevésbé alkalmasok, Tekintettel voltam arra, hogy hazánk némely vidékein még mindig három napon at tartják főünnepeinket; hogy egyes helyeken ádvent első vasárnapján is kiosztják az úrvacsorát: tehát e tekinteteknek megfelelő imádságokat is közlök. A kinek nincs reájok szüksége, az egyszerűen mellőzi azokat. Tudom, hogy imádságaimban egyesek kifogásolják azok rövidségét. Én jobban szeretem az inkább rövid, mint az inkább hosszú imádságokat, s jól tudom, hogy ebben az igen nagy többség egyetért velem Különösen ott rövidek imádságaim, hol azok egy különben is hosszú liturgiának, például az úrvacsoraosztásnak társai, s ott, például délutánonként, hol egy rövid felfohászkodás jobban esik minden léleknek, mint a sokszor erő és igazság nélkül való hosszadalmas esdekelés. Ezzel a kötettel az általam megirni akart imádságos könyvnek sorozatát különben már körülbelől le is zárhatom Légyen Istené mindenben a dicsőség, a ki megerősiti magát az erőtelenek gyöngeségében is.
Debreczen, 1907 október 1. Csiky Lajos.