Szívesen és hálásan emlékezünk vissza ez év január hó utolsó napjaira, amikor "Hebron" diakonissza anyaegyházunkban és marburgi "Tábor" nevű testvérházunkban Miss Paxon előadásokat tartott és e könyvben leírt gondolatokról elmélkedett. Élményt jelentett ez a mi számunkra, valamint a környékbeli testvérek számára is, amennyiben részt vehettek rajta. Gyülekezeti összejöveteleken néha észrevezető a fáradtság. Ezeken az órákon ilyesmit nem lehetett tapasztalni, mert friss forrásvizet kaptak. Ez üzenet volt a szentélyből, mely a szívekbe hatolt. Lelki szikrák voltak, amelyek gyújtottak. És úgy gyújtottak, hogy észrevehetővé vált az egyesek életében. Az mindig különös kegyelem, ha Isten gyermekei, akik már régen az Ő követői, az isteni ítéletben új világosságot nyernek a test és saját életük felől. Megismerik az önmaguktól való gyökeres szabadulás módját és megtanulnak örvedezve megállani a hitben. Mivel közülünk sokan részesültek áldásban és ezáltal újra megtermékenyültek, örömmel üdvözlöm ezt a fordítást, amely egy tapasztalt, hűséges és hozzáértő testvér véleménye szerint kitűnően sikerült.